a ravasz róka pedig mézes-mázos szóval környékezte meg Julika malacait:
- ó, be soványkák, hitványkák vagytok ti kismalacok! nem is csoda! hiszen itten sovány és hitvány a legelő is. ebből ugyan hiába harapdáltok, sosem híztok meg rajta.
- igazán? hát mit tegyünk? - röfögték a kismalacok.
- gyertek velem! én majd olyan remek labodás, kövér lapus, káposztás hegyre vezetlek, hogy csak úgy csámcsogtok rajta.
- hisz-szisz! gá-gá-gá-gá! takarodjál, gaz rókája - visongtak közbe a libák. és integették a kismalacokat: - ne hajtsatok rá, ha jót akartok!
de hát a malacokról tudnivaló, hogy nekik a hasuk a legfontosabb. bizony elindultak a róka után.
Juli pedig mindebből semmit sem vett észre.
vége a játéknak! mégiscsak odapillant a kislány a kismalacokra. nem látja őket a helyükön. hova tüntek? váltig forgatja a fejét, mereszti a szemét szanaszéjjel a legelőn. a kismalacok sehol sincsenek! futkos erre, futkos arra szegény Juli.
Makk Marci is segít neki keresni a malacokat.
hiába! hiába! nem találják őket sehol!
csoda-e, ha a szegény kislány keservesen elpityeredett?
- ó, miért nem is hallgattam nagyapó tanácsára, hogy a malacokon tartsam a szemem! lám, itt a szörnyű baj! lesz nemulass!
a kislányok váltig nyugtatták barátnőjüket. de hogyanis vigasztalhatták volna meg, a kismalacok nélkül!
csak Makk Marci őrizte meg a nyugalmát. meg kell keresni a malacokat! s fűhöz-fához fordult a legelőn: talán csak tudnak valamit róluk?
hát amikor már Makk Marci is csüggedten tért vissza a többiekhez, egyszerre csak ki toppan eléjük?
maga a fondorlatos Rókakoma.
- miért búsultok, gyerekek? - kérdezi ravaszul.
- Juli három kismalaca elveszett itt a mezőn. nyomuk sincs! - felelte Makk Marci.
- ej! - legyint erre bozontos vörös farkával a róka - csak ez a ti bajotok? akkor jó, hogy itt találtatok engem! tudom én, hogy ki vitte el a ti malacaitokat! elvitte a kecske! méghozzá amarra! menjetek csak utána és követeljétek rajta, majd visszaadja őket!