úgy is történt.
két pillanatba sem tellett s a szabadon tátongó rókalyuk szájában megjelent az első kismalac, örömröfögve. utána a másik, meg a harmadik.

otthon minderről semmit sem tudtak.
sem nagyapó, sem a házbeliek. azt sem tudták, hogyan kesereg szegény Juli a kismalacokért. meg azt sem, hogy kár keseregnie, mert Marci már meglelte őket.
a békés csendet váratlan riadalom veri föl. még nagyanyó is kíváncsian csapja ki az ablakot, hogy kinézzen: micsoda zenebona tört ki a ház körül?
ej, hát! semmi más, mint hogy Makk Marci és két jópajtása lihegve ront be az ajtón. hónuk alatt a fickándozó, visítozó három kismalac. úgy rohantak, a hónuk alá csapva a megrettent jószágokat, hogy minél előbb örömre változtassák a kis Juli nagy szorongattatását.
a kislányt ugyan még nem találták otthon, de lett akkora vígasság nélküle is, akár lakodalomkor, amint mindenki mindenről értesült.
ohó! itt még nincs ám vége a mesének.
Makk Marciék mostmár abban törték fejüket, hogy a rókát, minden baj szerzőjét, meglakoltassák!
nagy zsákot kértek nagyapótól: majd abban fülelik le a vörös komát, ha jól ügyeskednek.
a zsákot megkapták nagyapótól és már el is pályáztak.