mindjárt hátraszólt:
- gyertek elő, fiókáim!
Juli és Marci még saját bánatát is elfeledte hirtelenében arra a furcsa látványra, hogy az odú szájában négy apró, pelyhes bagolyfióka bukkant elő! csipgtak, berzenkedtek. olyan kacagnivalóan kedvesek voltak!
Marci nem győzött bocsánatot kérni a bagolytól.
- nem történt semmi! - szólt az öreg bagoly - nem csak megbocsátok, de jó tanácsot is adok nektek. itt van az erdőben a mókus. nála érdeklődjetek a malacok felől. a mókus fürge, pletykás fickó. mindent kiszimatol, kiderít, kifecseg.
szomorúan, dolguk végezetlenül ballagtak visszafelé az erdőben. keresték a mókust.
igen ám! de az erdőben épp rőzseszedni járt Julikáék szomszédnénije. a kislány elpanaszolta neki nagy bánatát.
- megállj csak! - mondta a néni - hátha a kismalacok hazafutottak? akkor időfecsérlés itt keresni őket. gyere haza velem, leányom. megnézzük otthon. Marci meg bátor gyerek, csak kutasson egyedül tovább erdőn, mezőn a malacok után.
így is lett.
Makk Marci egymaga kereste meg a mókust az erdőben. éppen egy magas fa törzsére kapaszkodott fürgén.
Marci óvatosan lopakodott a fához, nehogy elriassza a kis mókust. a fa alatt pedig éppen abban a pillanatban kis libák fogtak nagy csiri-csáréba.
- tudod-e, mit láttunk mókuska? azt bizony, hogy az agyafúrt Rókakoma elcsalt három csacsi kismalacot a legelőről. - gágokták.
tyhű, a teremburáját! - rikkantott a mókus. - ezt mindenfelé híreszteljétek el. libuskák, hadd csípjék el a malactolvaj vörös rókát! mert a gonosz teremtés végleg tönkreteszi az erdő lakóinak becsületét!
hát, a libák mentek is tovább gágogni mindenfelé Rókakoma gaztettét.