- kedves kecske! légy oly szíves, kerítsd elő a három kismalacunkat! - kérlelték egymás szavába vágva.
a kecske az ámulattól majd kiejtette szájából az éppen leharapott fűcsomót.
- ma-a-a-l-a-a-c-o-o-ót! hát láttam én a ti malacaitoknak csak a színét is? mek-mek-mek-mek-mek!
mire Makk Marci a kecske elé állott és szigorúan így szólt:
- mindent tudunk. elárulták nekünk, hogy te raboltad el Juli kismalacait!
na, az ártatlan kecske a faggatásra, gyanúsításra úgy dühbegurult, hogy egy szó nem sok, annyit sem ejtett, hanem alászegte a fejét és két szarvával Makk Marcinak döfött.
még szerencse, hogy Marci sem volt rest és tovaugrott, Julit pedig úgy magával ragadta, hogy még!
a megmérgesített kecske már csak a sarkukba szökdelhetett. mekegte is utánuk:- nézze meg a kecske, hát nincs nekem két kis apró gidám, hogy gondoskodjam róluk? még majd malacokat gyűjtök a nyakamra! mek-mek-mek-mek-mek!
alig hagyta ott Juli meg Marci a kecskét, alig futottak néhány lépést, elértek az erdőszélre. ott bánatosan, komoran tanakodtak: kihez is forduljanak a malacok miatt?
ekkor váratlanul ki nem settenkedik újra eléjük, mint az alattomos róka.
- figyeljetek csak, gyerekek! elvétettem előbb a szavakat. az zavart meg, hogy a kecskének is, meg a tehénnek is szarva van. de mostmár határozottan állítom nektek, hogy a tehenek hurcolták el a kis malacaitokat.
Juli meg Marci azon nyomban felkerekedtek, hogy a legelésző tehenekhez forduljanak. azok egy nagy cserfa körül tanyáztak.
- hajhó! kedves tehénkék, három kismalacot keresünk rajtatok. adjátok vissza őket, mert kikapunk otthon miattatok - kérlelték izgatottan a jámbor jószágokat.