most is, ahogy a kismalacok szépen, egymás mellett gyepelni kezdtek a réten, rögtön kiadta a jeszót:
- gyerünk csak, gyerekek! forogjunk egy kicsit!
no hiszen! kisfiú, kislány, párjával egymásba kapaszkodott: azzal hejje-hujja-hajja-hopp! olyan keringölésbe fogtak, hogy csak úgy porzott a föld a lábuk alatt.
a hancúrozás, ugrándozás, henderikázás végül is ellankasztja a vasgyúrót is. meg aztán az idő is délfelé jár.. a nap mind forróbban tűzött az égről. a sok gyereket jobban hívogatta már a bokrok hűs árnyéka, mint a játék a déli melegben. a gyomruk korgása is jelezte, hogy rég elköltötték a reggelit.
egy szó mint száz, a gyerekek letelepedtek a bokrok alá pihenni, falatozni.
Juli és Marci is leült egy kőre.
meg a malacok is megpihentek.
a csendes pihenést kis idő múlva nagy lárma váltotta fel. új fiú jött ki a legelőre, és egy futball-labdát hozott magával.
uccu neki! ahány fiú hencsergett az árnyékban, mind talpra ugrott. összeálltak a labdás gyerek vezénylete alatt és kemény mérkőzésbe kezdtek. egy kapura, két kapura.
a kislányok, meg az egész pici gyerkőcök voltak a játéknál a szurkolók.
így folyt a játék egészen a harcképtelenségig.
amikor a fiúk megunták a focizást, Julinak már kész volt az új terve: játsszanak szembekötősdit.
nekifogtak, mégpedig akkora buzgalommal, hogy egészen belefeledkeztek.
pedig hát tanácsos lett volna, ha Julika olykor-olykor odapillantson a kismalacokra: mi van velük?
mert bizony ezúttal nagyon komoly veszély fenyegette őket.
micsoda veszély? hát nem egyéb, hogy egy ravasz róka sompolygott a malacok közelébe. úgy ám!
ki ne ismerné őkelmét, Rókakomát? jóban ő sohasem töri a vörös fejét.