Amikor nagyap� j�kor reggel f�lkelt, kin�zett a h�zb�l �s l�tta, milyen sz�p, ver�f�nyes id� van.

El�sz�l�totta h�t kisunok�j�t, Julik�t s azt mondta neki:
- Julcs�m, lelkem! hajtsd ki a h�rom kismalacot gyepelni a legel�re. ett�l fognak majd meger�s�dni.
- sz�ves �r�mest, nagyap�! - felelte Juli.
�s m�ris egy kis vessz�t kapott a mark�ba, hogy kiterelje udvarukr�l a malack�kat.
am�g a h�zuk el�tt haladt a kisl�ny, meg a h�rom kurrog�, sz�kd�csel� kismalac, el�ker�lt juli �desanyja is. nagyap�val egy�tt � is l�nya lelk�re k�t�tte:
- j�l vigy�zz �m, kedvesem, ezekre a szeleburdi malacokra! el ne sz�ledjenek a hat�rba! ha j�tszol is a r�ten, az�rt a k�t szemed mindig rajta legyen a kismalacokon
- nem kell f�lni, nem lesz semmi hiba! - v�laszolta Julika.
azzal f�rg�n terelgette �tjuknak a malacokat.

Folytat�sa k�vetkezik.