Amikor nagyapó jókor reggel fölkelt, kinézett a házból és látta, milyen szép, verőfényes idő van.

Előszólította hát kisunokáját, Julikát s azt mondta neki:
- Julcsám, lelkem! hajtsd ki a három kismalacot gyepelni a legelőre. ettől fognak majd megerősödni.
- szíves örömest, nagyapó! - felelte Juli.
és máris egy kis vesszőt kapott a markába, hogy kiterelje udvarukról a malackákat.
amíg a házuk előtt haladt a kislány, meg a három kurrogó, szökdécselő kismalac, előkerült juli édesanyja is. nagyapóval együtt ő is lánya lelkére kötötte:
- jól vigyázz ám, kedvesem, ezekre a szeleburdi malacokra! el ne széledjenek a határba! ha játszol is a réten, azért a két szemed mindig rajta legyen a kismalacokon
- nem kell félni, nem lesz semmi hiba! - válaszolta Julika.
azzal fürgén terelgette útjuknak a malacokat.

Folytatása következik.